Kis Tükör

A jó házasság a forrásnál köttetik (1Mózes 24)

A szülők számára nem lehet közömbös, hogy gyermekeik milyen házasságot kötnek. Lehet, hogy az első pillanatban mindenki azt kérdi erre, hogy ez természetes és magától értetődő dolog, miért kell ezt hangoztatni. Sajnos a tapasztalás nagyon sok esetben ellene mond ennek, mert a szülők igen sokszor odaadják a gyeplőt a gyermekeik kezébe és magukra hagyják őket: ez a fiatalok dolga, intézzék úgy, ahogy jónak látják.

Ma az ifjúságnak sokkal nagyobb szabadság adatott minden téren, mint amit az isteni törvény megenged. Ennek a következménye a sok szerencsétlenül sikerült házasság, élettragédia. Mert a szülők nem tartották nyitva a szemüket, és nem hordozták ezt a kérdést úgy az Úr előtt, mint ahogyan Ábrahám.
Isten gyermeke nem vehet magának feleséget a világ fiai közül. Még ha olyan barátságosak is a hettiták, mint ahogy Ábrahámot fogadták, és az ő fiát. Még hogyha szövetséget kötnek is egymással, még ha jó üzlettársi kapcsolatban is vannak, Ábrahám előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy Izsák számára csak Mezopotámiából, az Úr választott népe közül szerezhet feleséget, nem pedig a körülöttük lakók leányai közül.

Kivárni az elrendelt időt
Izsák kivárta Isten óráját. Sokak számára meglepő, hogy 40 éves volt, amikor házasságot kötött. Addig tudott várni, nem siette el a dolgot. Megvoltak a nehézségei annak, hogy Izsák házasságot köthessen. Sára féltékenykedő, uralkodásra termett asszony, olyan anyós, aki mellett egy meny nehezen bírta volna az életet. Izsák látta ezt, és megvárta, míg Isten ezt a kérdést megoldotta. Ki tudta várni a 37 esztendőt, amíg édesanyját Isten elvitte, és újra ki tudta várni az időt, amikor Isten cselekedni méltóztatott ebben a kérdésben az Ő életében. Nem sietett elébe az Úrnak, hanem várt addig, amíg Isten leperelte a perét, szabaddá tette egészen az utat, és ő nyugodtan indulhatott el rajta Isten gondolatai szerint.
Eliézer azt kérdi Ábrahámtól: mi lesz, ha az a leány nem fog eljönni ide a vad idegenbe, hogy Izsáknak felesége legyen? Visszatérjen akkor Izsák az ő rokonsága földjére? Ábrahám tiltakozik: szó sem lehet róla. A házasság akármilyen nagy dolog, akármennyire fontos, semmi esetre sem lehet kényszerítő körülmény arra nézve, hogy valaki visszatérjen a régi életkörülményeihez. Hányszor, de hányszor jönnek elő keresztyén fiatalok és idősebbek azzal a gondolattal, hogy az élettársat meg kell keresni a fiatalságnak; el kell mennie a táncba, mulatságba és udvarolni kell. Hogyan tudja megtalálni a megfelelő élettársat, ha nincs alkalma arra, hogy együtt legyen a többiekkel? Hányszor lépnek fiataljaink erre az útra ahelyett, hogy megmaradnának az Úr útján. Azt gondolják, hogy csak a bibliaórán lehet az Úrral járni, de amikor az életnek ilyen nagy kérdése előtt állnak, mégiscsak a világi eszközökhöz kell folyamodni. Hányszor viselkednek úgy a hívő leányok is, ahogy a hitetlenek. Kelletik magukat, és nem tudnak alázatosan megmaradni, és várni az Úrra, hanem bontogatják a virágot, mielőtt még az Úr idején valónak tartotta volna kibontani azt. Mennyi megégett szív, megkeseredett óra, gyötrelmes, fájdalmas idő, ha esetleg éppen nem pokollá vált házasság ennek a következménye. Vizsgáljátok meg, fiatalok, a szíveteket. Nem adtatok-e ajándékot, mielőtt itt lett volna az ideje?

Vissza a forráshoz
Eliézer a forrásnál találja meg Izsák számára Rebekát. Ha élettársat keresel magadnak, csak a forrásnál találhatod meg az igazit. Ti, idősebbek, ha tanácsot akartok adni, akkor csak erre figyelve adhattok: hogy a forrásnál van-e az illető, vagy pedig nem.

De Rebeka nem Izsák kedvéért jött a forráshoz, hanem mert oda kellett járnia. Nagy kísértés és veszedelem, amikor egy leány egy fiatalember kedvéért jön a forráshoz, vagy fordítva. Sokszor megtörténik, hogy a leány jön a férfiért a forráshoz, és mikor megnyerte magának, akkor őt is magával viszi. Nagyon fel tud melegedni a szív, még az Úr szolgálatában is, egy másikért, de nem az Úrért. Ez olyan idegen tűz, amelyiknél el lehet égni, de nem dicsőséges az Úr nevére és magasztalására. Vizsgáld meg a szívedet, hogy nem valaki kedvéért vagy-e a forrásnál? A választásnál nem lehet döntő a testi szépség, sokkal inkább az önzetlen szolgálatkészség. Eliézer nem azt tekinti jelnek, hogy az a leány, aki odajön a forráshoz szép ábrázatú, kedves, csinos termetű legyen, hanem, hogy mikor azt mondja: „Adj innom!”, megitatja az ő tevéit is anélkül, hogy tudná, miért kell megitatnia. Eliézer nem mutogatja a karpereceket, amíg Rebeka meg nem itatja a tevéket, nem is mondja el neki, mi járatban van. Fiatalemberek! Egy tanácsot adhatok néktek: álljatok félre a forrásnál, és mielőtt beszélnétek a leányzóval a terveitekről, figyeljétek meg, hogy megitatja-e a tevéket, mert ha igen, akkor buzgó az Úr szolgálatában. Ha már megmondtad neki, mi a szándékod, akkor önzésből cselekszik. Ha addig járja a perifériákat, és addig szolgál az Úrnak odaszentelten, és odaszántan, semmiről sem tudva és semmivel sem törődve, amíg te nem jelentkeztél az életében, akkor önzetlenül az Úrért itatja a tevéket. Ugyanez az eset fordítva is: ha az a fiatalember, aki közelít hozzád, csak akkor buzgó az Úr dolgában, amikor szíved vagy egy ellopott tekinteted már nyilatkozott felé, akkor jól vigyázz, mert eljöhet az idő, amikor már nem buzgólkodik többé, mert megnyert téged magának. De ha addig is buzgólkodik, amíg tudomást szerzett volna rólad, akkor a tevéket önzetlenségből itatja. Rebeka megitatta a tevéket, mert a szolgálat lelke volt benne. Nem azért, mert sejtette, hogy Eliézer táskájában csillogó aranyperecek vannak, még kevésbé azért, mert sejtette, hogy Eliézer mi járatban van a forrásnál.

A próbatételnek meg kell előznie az indulatok felgerjedését
Vannak fiatalok, akik nekiindulnak az élettárskeresésnek, és csak akkor kérnek jelet az Úrtól, hogy mutassa meg, mit akar, amikor szívüket már emésztő tűzként hatalmába vette a szerelem. Az Isten jeleket csak tiszta és minden más érzéstől szabad szívbe ad, amely egyedül és zavartalanul rajta csügg. Hiába kérsz jeleket az Úrtól, amikor a szíved lángba borult, érzéseidet lekötötte valaki vagy valami. Olvastam egy fiatalemberről, aki már nyakig benne volt a szerelemben, és  amikor el akart menni, hogy megkérje a leányt, azt kérte: Uram, adj nekem jelet: ha reggel felébredek, amikor a vonat indul, elmegyek, és megkérem őt magamnak. Hát persze, hogy a nagy izgalomtól nem tudott egész éjjel aludni. Hányan vannak így, hogy akkor kérnek jelt, amikor már tulajdonképpen döntöttek. Úgy tesznek, mint amikor a zsidó nép vezérei elmentek Jeremiáshoz, hogy mondja meg nekink Isten tervét, pedig már elhatározták, hogy elmennek Egyiptomba. Csak azért kérnek jelt, hogy hátha Isten mégis szentesítené eljárásukat, jóváhagyná, amit Ők nagyon kívánnak. A tüzet előzze csak meg a próbatétel. Illés akkor öntötte le az oltárt, amikor még nem volt benne tűz, mert jól tudta, hogyha a tűz alászáll,   felnyalja a tizenkét vödör vizet is az oltárról, és megég az rajta áldozat.
Figyelje meg, akit ez a kérdés érdekel, hogy milyen csodálatosan tele van imádsággal ez a rész. Eliézer szinte minden lépés után leborul, és hálát ad Istennek azért, amit cselekedett. Jól vigyázz, mert ha a szívedből kihal az imádság, akkor ha valaki közelít hozzád, nem az Úr nevében jött. Ha a szívedhez közelgő megzavarja az Úrral való közösségedet, akkor nem Isten nevében érkezett. Rebeka Izsákkal imádság közben találkozott, és Eliézer imádság karjain viszi neki a mennyasszonyát. Ha Istentől kapott szeretet van a szívedben valaki iránt, az akkor örvendezővé tesz az Úrban. Akkor újra meg újra térdre roskadsz hálát adni, akkor szélesebbre nyílik előtted a Bibliád, és gazdagabbá válik Isten kijelentésének titka, jobban lángol a szíved, szeretnél elégni a szolgálatban. Hogyha pedig bensődben békétlenség, zavar támad, és az imádságban nem találod Jézus karját, akkor hamar fuss vissza, hagyd abba, és ne tégy egy lépést se tovább.

Az Úrtól való házasság nem nélkülözheti a szülők áldását
Amikor Eliézer meglátja Isten titkát, azt olvassuk: „Az ember pedig ámulva nézett rá, és vesztegelve hallgatott, tudni akarva, szerencséssé teszi-e az Úr az ő útját, vagy nem.” (21.v.) A mi fiaink, mielőtt még tudnák az Úr útját, elkezdenek beszélni róla. Eliézer hallgat, mert tudja, hogy ez az Isten útja, de hallgat, nem szólt róla senkinek egy szót sem, csak majd az illetékesnek. És nem Rebeka az illetékes, ez a csodálatos, hanem előbb megbeszéli Rebeka szüleivel és testvéreivel a dolgot. Csak mikor megvan a beleegyezésük, akkor beszél Rebekával is. Ezt manapság úgy szokás csinálni, hogy miután már a fiatatok sok mindenen túl vannak, belekarolnak egymásba, és odaállnak a szüleik elé: holnap lesz az esküvő, ha tetszik, eljöhettek. Nem lehet Isten áldása ott, ahol felborul az általa megszabott rend. El ne felejtsétek, hogy akihez te közelítesz, az valakinek a fegyelme alatt áll. Lehet, hogy hitetlen szüleivel nem beszélhetetitek meg a dolgot, mert nem értenének meg lelkiképpen, de még akkor is oda kell mennetek hozzájuk. Csak amikor velük beszéltetek, és nincs kifogásuk ellenetek, akkor beszéljetek a leányzóval is. Vagy beszéljétek meg a leányzó férfitestvérével esetleg, akihez mint fiatalember bizalommal lehettek, és kiönthetitek előtte a szíveteket, elmondhatjátok neki, hogy mi van bennetek. Szívleljétek meg Isten igéjének tanácsát, és ha felébredt a szívetek, eredjetek csak el valakihez, aki tisztábban lát, mint ti, és beszéljétek meg vele. Az is lehetséges, hogy idejekorán azt mondja nektek, hogy az illetőnek más választottja van, hiábavaló a látogatásotok.
Az Úrtól való házasság nem nélkülözheti a szülők áldását. Hogyha még nem hívők is a szülők, akkor is meg kell várni, amíg beleegyezésüket adják. Még kevésbé nélkülözheti az Úrtól való házasság a hívő szülők áldását. A hívő szülőket pedig nagyon sok esetben éppen a közösség helyettesíti. Az a házasság, amelyen nincs rajta a közösség jó tekintete, mindig magában hordozza a tragédiába fulladás veszedelmét.
A maga idején túl viszont nincs értelme a várakozásnak. Rebeka szülei azt mondják, hogy maradjon még itt a leány vagy tíz napig. Eliézer még a tíz napig tartó menyasszonyságba sem ment bele. Ma már az a szokás, hogy gyűrűt váltanak, aztán harminc éves korban lesz esküvő belőle, ha igaz. Ha egyszer Isten elhozta az idejét, nincs értelme várni. Ha a gyümölcs megérett, lehull a fáról, ha pedig nem érett meg, hiába húztok gyűrűt az ujjatokra, attól nem érik meg. Azt mondja Eliézer: nem várunk tovább, megyünk haza, minden rendben van. Az Úr vezette utamat. Viszem Rebekát.

„Mind jobban szerette”
Amikor már a körülmények szerint Rebeka Izsák felesége, akkor megint olvasunk egy meghökkentő dolgot, mégpedig azt, hogy elfedezte Rebeka magát, amikor Izsákot meglátta. Leányok, vajon elfedeztétek-e magatokat, nem a vőlegényetek előtt, de olyan valaki előtt, aki még csak nem is azzal a szándékkal közelített, hogy vőlegényed legyen? Vagy pedig kínáltátok magatokat? A házasságban az az igazi szeretet, amely az együttélés folyamán támad a szívetekben, nem a házasságot megelőző nagy forró testi lángolás. Az lelohad. Izsák feleségül vette Rebekát, és amikor már a felesége volt, mind jobban szerette. Hogyha egy házasság Istentől való, akkor ez a szeretet lesz teljessé, állandóvá és zavartalanná. Hogyha pedig a test útján indul el, lehet, hogy egy emésztő, forró lángolásban találkoznak össze a fiatal életek egy házasság keretei között, és mind nagyobb megdöbbenéssel veszik tudomásul, hogy a szívük kihűlt, szeretet nincsen benne, lassanként beköszönt a közöny, és Isten irgalma, ha esetleg meg nem utálják egymást. Ha tévesen indultál, hamar fordulj vissza! Ha pedig még nem indultál, akkor várj, amíg az Úr indít a maga idejében, és sose fogod megbánni, hogyha esetleg olyan hosszú időt kell is várnod, érthetetlennek látszó okok miatt, mint amilyen hosszú időt Izsák várt. Jákob ennek ellenére megszületett, és Isten ígéretei mindenek ellenére valóra váltak.

Szikszai Béni